A különböző kultúrák nem mindennapi fogápolási szokásai

A fogápolás, a fogápolási szokások a világ különböző tájain, és koraiban elég eltérőek voltak. Maga a fogápolás, illetve a különböző fogászati kezelések nem csak a modern orvostudományhoz kapcsolódik, hiszen mélyen gyökerezik a helyi hagyományokban és a kultúrákban.

Ha belegondolunk, ezek is elég eltérőek lehetnek. Míg a Nyugati területeken az elektromos fogkefe és a fogkrém lett a mindennapi szájápolás alapvető eszköze, addig más kultúrákban a mai napig olyan módszereket alkalmaznak az emberek fogaik tisztítása érdekében, amiken valószínűleg mindannyian meglepődnénk.

Fogápolás Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten

A Salvadora persica nevű fa gyökerét vagy ágát hívják miswak-nak, melyet ezeken a területeken évezredek óta fogápolásra használják az emberek. Ez az iszlám kultúrában rendkívül fontos, ugyanis még a Proféta tanításaiban is megjelenik, mint fogápolási eszköz. A miswak frissíti a leheletet, tisztítja a fogat és emellett antibakteriális hatással is rendelkezik. Rengeteg muszlim családban a miswak a mai napig jelen van, főleg a vallási ünnepek ideje alatt.

A fogak feketítése, vagyis az ohaguro a délkelet-ázsiai és Japán kultúrákban jelent meg, és ez a hagyomány egészen a Heian-kortól a 19.század végéig fennmaradt. Korábban ezeken a területeken a fekete fogakra az érettségként, a szépségként és hűségként tekintettek, ezért a hölgyek, főleg a szamurájok és a nemesek feleségei vas-ecet keverékével kezdték el befeketíteni a mosolyukat. Hasonló hagyomány figyelhető meg Délkelet-Ázsia területein is, például Thaiföldön és Vietnámban is. Ezeken a területeken ugyancsak esztétikai és spirituális jelentőséget tulajdonítottak a befeketített fogaknak.

Különleges fogászati szokások a világ különböző területein

Bali szigetén és néhány afrikai törzsben a fogak reszelése is megjelent, és ez egy igen fontos rituálénak számított, és a legtöbb helyen a felnőtté válást szimbolizálja. A fogakat reszelve igazán hegyessé formázták, ez pedig nem csak törzsi identitást, hanem a társadalmi hovatartozást is jelentette. Mai szemmel tekintve a középkori Európában a fogorvosi kezeléseket mindennek nevezhetnénk, csak kíméletesnek nem.

Akkoriban a problémás fog eltávolítását vagy „vándor” fogorvos, vagy borbély végezte el, fájdalomcsillapítóként pedig vagy különböző gyógynövényeket, vagy alkoholt használtak. A középkorban az emberek fogápolása abból állt, hogy a fogaikat szénnel és gyógynövényekkel dörzsölték át, így szerették volna eltávolítani róluk a lerakódott lepedéket.

A globalizációnak köszönhetően a régi fogászati szokásokat elkezdték lekörözni a modern, nyugati típusú fogápolási technikák. Egyre jobban elterjedt a fogkrém, a fogselyem, és a fogkefe használata,  de néhány helyen, például Afrikában és Indiában még mindig széles körben használják az emberek azokat a tradicionális eszközöket, melyek beleépültek a kultúrájukba. Minden kultúra fogászati szokásai mögött ott áll egy mélyebb jelentés, amely sok esetben a felnőtté válást, illetve a spiritualitást is érinti.