Egy világ, ahol a csapatépítés szokássá válik

Egy olyan világban élünk, ahol az emberi kapcsolatok kezdenek elveszni, és szinte mindenki a telefonja mögé bújik. Ma már a kultúra része a mobil és az applikációk, ami néha a munkahelyeken is gondot okoz.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy csapatépítő tréning, akkor tudjuk, hogy az új évszad egyik bolond szokásáról van szó, ami korántsem szokott annyira hatásos lenni, mint ahogy ígérik. Régen biztosan mindenki furán nézett volna a főnökre, aki masszív ivászatra vagy eszement falatozásra buzdítja a dolgozóit.

A csapatfejlesztő tréningek célja az, hogy a munkatársak összecsiszolódjanak, megismerjék egymást, ezáltal empatikusabbá és hatékonyabbá váljanak. Ezek a hétvégék azonban inkább elvenni szoktak, főleg, ha az otthonmaradó családtagokra gondolunk. Lehet, hogy csak pár napról van szó, azonban az emberek fáradtan, kifacsartan és másnaposan szoktak hazatérni. De miért van ilyen eszközökre szükség ma? Hogyan válhat egy hétvége a magyar kultúra részévé?

A monoton munka kiégéshez vezet

Talán soha nem volt annyi kiégéstől szenvedő ember, mint most. Amikor valaki elveszíti az izgalmat, és egyre csak azt nézi, hogy mikor mehet haza, akkor a munkakedve is lecsökken. Éppen ezért a munkáltatónak ki kell találnia valamit, hogy egy kicsit felrázza a csapatot, és ne csak a fénymásoló mellett találkozzanak. Az sem mindegy, ha a cég a konfliktusokról híres, mivel egy jó kis paintballozás vagy a hagyományos számháború levezetheti azt a feszültséget, ami az irodában késsel vágható.

A csapatépítő tréningek általában kötelezőek, de az biztos, hogy rossz szemmel nézik, ha valaki mégis az otthonát választja. Nem véletlen, hogy a részvétel nem szokott túl népszerű lenni, hiszen az ember ilyenkor a családjával lenne, vagy halászlét főzne a rokonaival. Ki akarná azokat az emberek nézegetni, akiket hétfőtől péntekig lát? Ez attól is függ, hogy mik a tervek.

A legmodernebb csapatépítők már rengeteg izgalmat tartogatnak. Néha kalandtúrákra viszik a kollégákat, vagy egy párnapos vidéki elvonulást szerveznek. A wellness szállodák szintén felkapottak, bár itt a házastársak nem szoktak nagyon örülni.

A tréningek nem mindig végződnek jól

Amikor a főnök fizeti a szállást, a kaját és az alkoholt, akkor hamar eldobhatjuk az agyunkat. A vidéki hangulat valahogy feloldja a gátakat, és hirtelen bárkit szívesen megölelnénk. De soha nem szabad megfeledkezni azokról, akik pár pohár sör után elfelejtik a határokat, és hirtelen mindenki felé nyitni próbálnak. És valljuk be, hogy az is előfordult, hogy a tréning után valaki család nélkül maradt, mivel nem tudott megállj parancsolni a csábításnak.

A kulturált viselkedés valahol a múlt évtizedben maradt, mivel ma inkább azt díjazzák, aki teli szájjal meséli a hétvégi kalandjait. Ha pedig az egyik kolléga véletlenül introvertált, akkor biztosan a piszkálódás közepén találja magát, vagy éppen bezárkózik a hotelszobába. Milyen kár, hogy a 21. században már nem lehet csak dolgozni, hanem az ilyen fárasztó és néha rosszul sikerülő hétvégékkel is bajlódnunk kell.