„Németországban minden ötödik fiatal felnőtt számára semmit sem jelent az a szó, hogy Auschwitz, majdnem minden harmadik német pedig nem tudja, hogy melyik országban fekszik az egykori náci koncentrációs- és megsemmisítő tábor – mutatta ki a Stern hírmagazinban ismertetett reprezentatív felmérés.
A kutatás szerint a 30 év alatti felnőttek 21 százalékának nincs információja arról, hogy mit jelöl az Auschwitz kifejezés. A 30 éven felülieknél ez az arány már csupán 5 százalék, a 82 milliós ország lakosságát együttvéve pedig 90 százalék tudja, hogy Auschwitz az auschwitz-birkenaui koncentrációs- és megsemmisítő tábor elnevezése.
Ugyanakkor a német lakosság 31 százaléknak nincs tudomása arról, hogy a tábor a mai Lengyelország területén működött, 43 százalék pedig még egyet sem keresett fel a náci népirtást bemutató egykori táborok helyén kialakított emlékhelyek közül a Forsa közvélemény-kutató felmérése alapján.
A kutatást a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjára időzítve ismertette a Stern. Az emléknapot január 27-én, az auschwitz-birkenaui tábor 1945-ben történt felszabadításának évfordulóján tartják az ENSZ-közgyűlés egy 2005-ös döntése alapján. Az erről szóló, egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.” (Index, MTI)
Mindez annak fényében riasztó, hogy Németország büszke arra, szembe tudott nézni a múltjával, és valódi párbeszéd jöhetett létre a holokausztról. Ha idehaza felmerül a Trianon-trauma kezelésének témája, biztosak lehetünk benne, hamarosan szóba kerül Németország is mint követendő példa, akik mind morális, mind gazdasági tekintetben túl tudtak lépni a történteken. Ezek szerint azonban elég sok információ elakadt félúton, valahol két generáció között, így azon sem csodálkozhatunk, Németországban miért is terjed rohamosan az idegengyűlölet és az antiszemitizmus.
Ennek analógiájára Vásárhelyi Mária közölt egy cikket még 2011 júniusában a magyar fiatalok Trianonhoz való hozzáállásáról (A huszonévesek és Trianon). A cikk egy 2009-ben készült, hétszáz fős, 18 és 30 év közötti generációt reprezentáló minta tagjain végzett közvélemény-kutatás adatai alapján készült. A fentihez hasonló elrettentő adatok a teljesség igénye nélkül:
„Alig több mint egyharmaduk tudja, hogy a békeszerződést 1920-ban írták alá. […] Közel egyharmaduknak – 31% – fogalma sem volt az időpontról.”
„Míg a felnőtt lakosság 44, addig a huszonéveseknek mindössze 14 százaléka adott megközelítően helyes becslést, arról, hogy korábbi területének mekkora részét veszítette el az ország.”
„A fiatalok többsége meg van győződve arról, hogy az elcsatolt részek 1920 előtt többségi magyar területek voltak.”
„A családok döntő többségében egyáltalán nem vagy csak ritkán esik szó a történelemről, és a családok saját története is ritkán vagy soha nem kerül szóba az otthoni beszélgetések során.” – írja továbbá Vásárhelyi, de ezt sejthettük nélküle is. Valahol itt vesznek el azok a bizonyos információk, és akkor nem marad más, csak a félinformációkból, városi legendákból, propagandából való egyéni építkezés.
